Már megint magam üldözöm, vajh' utolérem-e... - a 45. hét (Week 45.)

Kivételesen nem foghatom a tacskókra, most a munka a ludas, de rettentően el vagyok maradva az írásos részekkel, adminisztrációval, hiszen a rendelkezésre álló csekélyke időt a gyakorlati dolgok megoldására fordítom inkább. Az írás, a betűk megvárnak. Pedig nem így van. A 45. hét már nem most volt és ugyan itt-ott írok a történésekről, de rajtam kívül nem sokan tudják összerakni a mozaikokat.

This time I cannot blame the dachshunds, now it was my work that had not allowed any writing, not even the administration. I try to focus on practical matters at least. Writing and letters can wait. But this is not true. 45th week has passed and even though I do inform you about minor happenings but there cannot be too many people around who can put together the bits and pieces.

Összekapom tehát magam. Bár a 45. hétre nem szívesen emlékszem vissza. Leginkább, mert elvesztettünk egy kutyát, akit valójában még meg sem nyertünk igazán. Simon bácsi az Illatos útról került a Lelenc Egyesület gondozásába. Rettegett, minden érintésre lefagyott. Nagyon lassan nyílt ki, és én azon kevesek közé tartoztam, akik ezt láthatták, tapasztalhatták. Aztán hirtelen görcsökbe rándult pici teste és a megfáradt tacskó test elment. Csak az emléke maradt utána, az is megfakul hamar. Pedig Simon bácsi fontos volt. Emékezzünk rá!

I try to pull my finger out. Week 45 was not the one I like to remember back. We lost a dog that was not even rescued in a proper way. Simon was taken into care by another association called Lelenc. He was frightened and pulled himself together by all means of touch. He opened up very slowly and I was one of those who could see and experience this. Then his little dachshund body cramped and the old dog passed away. Only the memory remains but it will fade soon. Simon was however important. We all shall remember him.

Fidó bácsi, a szintén Illatos úti tacskónk viszont jól van, a hétvégén látogatókat fogadott, akik olvasták a történetét. Meglepően sok rajongót hozott számára az az egyetlen írás, sokan követik a sorsát. Köszönöm, hogy meglátogatták, neki is fontosak az ilyen kapcsolatok, az ajándéknak pedig nagyon örült.

Our Fido, the old dachshund from Illatos út dog pound was doing fine and he had visitors dropping around who had read his story. It is suprising how many fans were gathered by that only post I wrote on him, his life is being followed by quite a few people. I am grateful for that visit, such contacts are also very important for our dogs and he was really happy with his present.

Lőrinc bácsit, az "áltacskót" szintén meglátogatták, ráadául az ideiglenes befogadás ígéretével, de neki sajnos csalódnia kellett, és továbbra is vár a hideg éjszakában, hogy valahol még befogadják élete utolsó időszakára, ahol melegben töltheti az időt sok-sok szeretetben.

Lőrinc, the "fake dachshund" had also been visited with the promise of being temporally taken into a home but he was disappointed. So he keeps on waiting in the cold night and hopes that there is a place somewhere he can spend the rest of his life, where there is warm and love around.

Pintyő gazdához költözött. Megint. És a történet is hasonló. Megint. Csak pár napot volt távol, aztán visszakerült Bogihoz, akinek hálás köszönet mindenért. Pintyő nem rossz kutya. Félénk, de játékos, ragaszkodó. Igazából második kutyának lenne tökéletes, elkötelezett, felelősségteljes gazdáknak.

Pintyő was adopted. Again. And the story is the same. Again. She was away for only a few days then she moved back to Bogi whom I am very grateful to. For all. And Pintyő is not a bad dog. She is shy but playful, insistent. She would be ideal for the position of a second dog by the side of a committed, responsible owner.

Seklit lefoglalta egy nagyon szimpatikus család. Abakanra jelentkeztek, de a kutyájuk karaktere miatt egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb kutyára váltottak. Így a félszemű szépségünk számára is felcsillant a remény.

Sekli was reserved by a very sympathetic family. They wanted to adopt Abakan but the character of their own dog needed a more balanced dog. So our hearts can beat high with hope.

Lehet, hogy Parittya kleptomániás?

És akkor így a nap végére egy letargikus estével induló nagyon vidám másnap története....

Azt még a korábbi beszámolómban írtam, hogy Parittya cipőmániás. Rendszeresen begyűjtögeti a cipőket, de megbocsájtható, mert nem rágja szét őket csak neki egyszerűen kell. Jöttünk már úgy haza, hogy az ágy közepén álldogált magányosan egy fél pár edzőcipő, a kedvenc szőnyegükön összepárosítva egy papucs és volt olyan is, hogy felelőtlenül nyitva hagytuk a gardróbot, amit ért kipakolt. Gondolom sokat dolgozik. Na a tegnapi nap elsősorban nem a cipőkről szólt, illetve azok elveszítették fontosságukat.

A párom délután rámcsörgött, hogy hol a kocsim kulcsa. Én, mint rendmániás, rögtön rávágtam, hogy természetesen a helyén, az ő kocsikulcsa alatt, mert reggel még ott rakosgattam. Ez a földtől kb két méter, tehát szóba sem jöhetett, hogy az eb tette. Mire hazaértem, már felforgatták a lakást, kiborogatták a legpotenciálisabb lelőhelyeket a cipőket. Kiforgatták az összes kabátot, kapucnit, kutyajátékot, alvóhelyet és plédet. Átkutatták az ágyak, polcok alját és minden olyan helyet, ahol normális ember nem keres egy kulcsot.

Estére kicsit összezuhantam, mert végiggondoltam, hogy ha véletlenül valamelyik kabátba beleakadt és kivittük az utcára, akkor ellophatják az autót. És ilyenkor a casco mit sem ér. Ha meg az autómat nem viszik el, akkor sok(k)ba lesz a zárcsere és a távirányító az összes funkciójával. Egy ötlet maradt este nyolc tájékára a cipész. Hozzá indult a párom délután, leemelve a saját kulcsát az enyémről, fogta a kis szatyorkáját a cipővel és elment. És hozzáteszem, ez a lakás 75 négyzetméter és nincsenek benne titkos zugok. Vagy mégis??

És ma végre előkerült a keresett tárgy. Nem tudjuk, hogy honnan, de a lányom amikor hazaért délután a nappali közepén hevert. Nincsen szétrágva, nem sérült a távirányító. És az egész család az ártatlan pofán nevet és nagyban keresik a félpár mamuszomat, ugyanis az eltűnt.

De ezt a bűnét megbocsájtom, mert visszaadta a kulcsomat.

És most itt fekszik a lábam mellett és békésen szunyókál. Gondolom elfáradt a gondolkodásban, míg kitalálta, hogy hová rejtse a fél mamuszomat. Ennyi a történet és akkor most megyek és csatlakozom a keresők vidám táborához.

(Kerekes Orsi, Porca gazdája és Parittya ideiglenes befogadója tollából.)

Vissza a normál kerékvágásba - a 44. hét

Ez volt az a hét, amikor több kutyánk költözött el a gondozásunkból, mint ahányan érkeztek. De az érkezési szám konkrétan - tekintve a rendelkezésre álló helyeink számát - még így is meghaladta a tervezettet. Merthogy nem terveztem érkezést.

Fidó bácsi mégis jött, mert jókor volt jó helyen vagyis rossz helyen volt, de a menekülése szempontjából a megfelelő időben, mert az Egyesület  magyar vizsla fajtamentésének németországi partnere éppen akkor járt Magyarországon, s mivel szerette volna megnézni, hogy milyen is valójában az a hely, amit "Illatos út"-ként ismernek a külföldiek, így pont belebotlottak Fidó bácsiba. Aki pedig innentől fogva jött, látott (bár ezt csak mérsékelten) és a győzelmére vonatkozóan sem szeretnék egyelőre semmit elkiabálni. De dolgozunk az ügyén.

Parittyát, a bonyhádi gyepmesteri telepről átvett, combcsont törött, tacskó ősökkel is rendelkező kanocskát ideiglenes befogadóhoz költöztettük. Porca gazdiéknál tanulgatja majd a családban és lakásban élés fortélyait. A műtéti költségeinek sajnos eddig még közel 10%-át sem sikerült összegyűjtenünk, de nem adjuk fel. Ha tudna bárki, bármekkora összeggel segíteni, megköszönnénk!

Bobina átesett az ivartalanításon és utána egyből új életet is kezdett, maga mögött hagyva a szürke, szmogos Budapestet. Egy korábbi védencünk, Chilli-Bütyök mellé költözött vidékre, ahol egy mentett mudival is megosztja a kanapét. Bobina rendkívül jól érzi magát az új környezetben, de ő is, mint ahogy mi is, hálás köszönetet küld korábbi ideiglenes befogadóinak, kyticééknek.

Hagyma/Kaviár sem futrinkás többé, mivel megkezdte új életét szerető gazdái oldalán. Sokat vártak rá, hogy összeszedje magát, kivizsgáltassuk, átessen a szükséges kezeléseken és beavatkozásokon, de végre eljött a nap, amikor már nem csak találkozni tudtak a kutyával, hanem magukhoz venni is. Fruzsiéknak köszönöm, hogy ez a kis csontvázacska náluk lábadozhatott és okosodhatott és remélem, hogy adott esetben viszonozni tudjuk azt a sok segítséget, amit Hagyma/Kaviáron keresztül tőlük kaptunk.

Futrinka Jótékonysági Karácsony, 2010.

Kedves Tagunk, Önkéntesünk, Támogatónk vagy Barátunk!
A Futrinka Egyesület 2005. óta minden évben, karácsonykor az emberek felé fordul, és egy-egy kiválasztott szervezeten keresztül néhány rászoruló számára teszi az ünnepet feledhetetlenné, különlegessé. Magunk sem hinnénk, hogy néha mennyire kevés is sokat jelent, hány olyan gyermek, család él környezetünkben, akiknek a számunkra hétköznapinak tűnő dolgok is elérhetetlenek.

Az ajándékozásokkal a karácsony megünneplése mellett egy másik célnak is szeretnénk megfelelni: minden évben más-más problémára, más-más rászoruló csoportra hívjuk fel a figyelmet.

Jártunk már a "hajléktalanok óvodájában", gyermek- és anyaotthonban, speciális igényekkel bíró, fogyatékkal élő gyermekeket gondozó bentlakásos iskolában, illetve az elmúlt évben a Nagycsaládosok Országos Egyesületének két vidéki településén élő támogatottjait leptük meg.

2010-ben egy olyan non-profit szervezetet választottunk, akik számos területen állnak helyt a nevelőszülői hálózat üzemeltetésétől, az utógondozástól a szenvedélybetegek rehabilitációján át az idősgondozásig. Teszik mindezt szerény anyagi lehetőségek mellett, támogatásokból, pályázati pénzekből. Érdemes a honlapjukról tájékozódni: www.remenyseg.hu

Különösen szeretnénk felhívni a figyelmet az állami gondozásból kikerülő fiatalok elhelyezkedési problémájára, hiszen nagyon fiatalon kellene helyt állniuk, ráadásul családi háttér és biztonságot jelentő rokoni kapcsolatok nélkül. A Reménység Alapítvány számukra is speciális programmal "készült", rajtuk keresztül sokan, akik lehet, hogy más módon elkallódnának, lehetőséget kapnak a továbbtanulásra, otthonteremtésre vagy egyszerűen csak arra, hogy átvezetődjenek a valódi életbe.

A Futrinka Jótékonysági Karácsony keretében 13 kiskorú és 22 utógondozott számára keresünk majd karácsonyi ajándékozókat, a korábbi években megszokott, az érintettek által összeállított ajándéklista alapján.

Természetesen, mint minden évben, idén is lesz "intézményi lista", ez nem személyhez kötött, de akár kisebb beruházással is beszerezhető termékekkel nagy segítséget jelent. Ehhez bárki tud majd csatlakozni, a listán szereplő termékek bármelyikének felajánlásával, s valamely gyűjtőpontra történő eljuttatásával.

Az ajándékok átadását karácsony előtt tervezzük lebonyolítani, a személyes részvételre van lehetőség, hiszen a megajándékozottaknak a mi jelenlétünk lesz az egyik legnagyobb ajándék, nekik mi azt jelentjük, hogy valaki rájuk is gondol a szeretet ünnepén. Elárulhatjuk, hogy műsorral készülnek számunkra, úgyhogy számítanánk mindenki részvételére - az eljutást koordináltan igyekszünk megszervezni, hogy az autóval nem rendelkezőknek is legyen lehetősége csatlakozni.

Az idei évben két további lehetőséggel szeretnénk bővíteni az ajándékozást.

Az utógondozottak megismerését követően szeretnénk felvenni olyan cégekkel, szervezetekkel a kapcsolatot, akik esetlegesen, adott esetben lakhatást is biztosítva tudnának foglalkoztatni közülük egyet-egyet. Egy tanulásban akadályozott lány, Ibolya számára pld. állatgondozó munkakört keresnénk, így a nagyobb állatvédő szervezetek segítségét is kérjük, de az is sokat jelentene, ha néhányunkhoz eljuthatna "szakmai napra", hiszen az állatokért való rajongása leírhatatlan és tanárai, nevelői szerint is nagyon jól megérteti magát az állatokkal. Jelenleg állatgondozónak tanul.

Szeretnénk továbbá egy kicsivel nagyobb figyelmet szentelni azoknak a fiataloknak, akik tehetségesek, de lehetőségeik korlátossága miatt nem szentelhetnek kellő időt arra, amiben tényleg kiemelkedőek vagy azok lehetnének. Nekik mecénásokat keresnénk, de minden ötletet, felajánlást, amely egy kicsi többletet jelent számukra, hálásan megköszönünk.

Azt a néhány gyermeket, aki a tehetségével tűnik ki, szeretnénk később külön bemutatni.

Kérjük, ha segítenél, csatlakoznál az idei karácsonyi akciónkhoz, küldj egy e-mailt a központi e-mail címünkre (info@futrinkautca.hu) vagy bármely elérhetőségünkön jelezd, hogy a további részletekkel is megkereshessünk.

Köszönjük előre is, hogy idén is megcsillan a remény: ismét sikerülhet valakiknek boldog karácsonyt okoznunk pusztán az összefogás erejével!

A Futrinka Egyesület vezetősége nevében a karácsonyi program koordinátora,

Németh Réka
http://www.futrinkautca.hu/

Boldog születésnapot, de az sem baj, ha megdöglesz...

Nehéz indulatmentesen írni, nehéz megőrizni a diplomatikusságomat annak érdekében, hogy ne egy átkozódó-szitkozódó post szülessen.

Boldog születésnapot, Fidó bácsi!

Tulajdonképpen ennek egy szép bejegyzésnek kellene lenni. 12 év egy kutya életében már kornak számít, s bár a tacskók szerencsére tendenciózusan tovább élnek, sokan örülnénk annak, ha a sajátjaink még ennyi évesen is mellettünk lehetnének. 12 év eltelt valahol, valahogy. Fidó bácsi életében is. Biztosan voltak szép és kevésbé szép élményei, de egy dolog mindenképpen megadatott neki: a gazdás élet.

Gondolom, hogy Fidó bácsi már úgy sejtette: családban töltheti el idős napjait, megkopott látását és hallását a gazda szeme és füle pótolja majd, hogy együtt, mint ahogy régen tették, élhessék át azokat a napokat, amelyek már Fidó bácsi számára jelentenek kihívást. Nem kért ő semmit, csak egy kis meleg kuckót, ételt, simogatást, aprócska figyelmet, de töredékét annak, amit fiatal, életerős időszakában. Megelégedett volna azzal is, ha csak úgy megtűrik, azt sem bánta volna, ha a feladatra vagy akármire, amire neki kellett korábban megfelelni, új kutyát hoznak a házhoz. A háta mögött 12 év bölcsességével hitt az emberekben, s különösen hitt a saját gazdáiban.

Hiba volt.

Fidó bácsi néhány nappal a 12. születésnapja előtt az Illatos úton landolt. Az Illatos úton, ami a közvélekedéssel ellentétben nem menhely, hanem a főváros gyepmesteri telepe. Ahová a belterületen befogott kutyák kerülnek két hetes hatósági megfigyelésre, s közben várják, hogy gazdájuk lélekszakadva rohanjon értük. Ők ott kennelben vannak, számukra idegen környezetben, ahol tapintható a félelem és a feszültség. A két hét után, ha a gazdi nem került elő, a kutyák értékesíthetők vagy életüket kiolthatják. Egyikük sincs biztonságban, csak ha már kinn van. Egy leadott kutya esetében a két hét sincs védőernyőként, hiszen a leadott státusz azt igazolja, hogy a gondos gazda oltási könyvvel együtt vált meg az állatától, legalizálva az Állatvédelmi Törvény el nem hagyhatóságra vonatkozó passzusait, hiszen nem elhagyta, hanem másik szervezet, jelen esetben a gyepmesteri telep, mint jogi személy gondozásába adta őt. Más kérdés, hogy ő miért teheti meg ezt a tranzakciót anélkül, hogy az egyébként nyár óta hatályban lévő, a tulajdonosváltáshoz előírt chipezési kötelezettségének eleget tenne vagy legalább megfizetné azt. Egyáltalán - soha nem fogom tudni feldolgozni - mi ez a leadás? Ilyet lehet? És utána akár már azzal a lendülettel egy másik kutyával hazasétálni?

Persze Fidó bácsit a kérdéseim nem nyugtatják meg, őt valószínűleg nem ilyen kérdések foglalkoztatják mostanában. Nem is a születésnapi partijára készül. Csak nem érti, hogy történhetett, ami történt. 12 év után leadták. Nem próbáltak meg számára segítséget kérni, esetleg a családban elhelyezni vagy csak úgy, mint korábban tették: megtartani, hanem elautóztak az Illatos útig, átadták az oltási könyvét és őt, kidobták. Mindegy is, hogy a születésnapja előtt vagy Karácsony előtt, vagy a hétvége előtt vagy csak egy sima hétköznapon. Gyakorlatilag úgy ítélték halálra, hogy az ő kezük tiszta maradt.

Hosszú hetek óta folyamatos teltház van az Illatos úton. Helyhiány esetén, hogy az újakat fogadni lehessen, altatnak. Lehet ezt titkolni, misztikus ködbe burkolni, de ettől még tény. Nem rózsaszín ugyan, de az. Az altatási listára a jogilag tiszta, tehát a hatósági megfigyelési időn túli és a leadott kutyák kerülhetnek fel, ha az ott dolgozók racionális döntéseket hoznak - és nem kétlem, hogy nekik is nehéz ez a döntés - akkor olyanoktól búcsúznak a hideg kennelek között, akik idősek, betegek vagy egyéb okok miatt problémásak. Fidó bácsi, a maga 12 évével és hályogos szemével, öreges értetlenkedésével kis eséllyel tudta volna ezt elkerülni. A gazdái pedig - efelől nincs kétségem - tudták ezt. De az már nem az ő döntésük, az már az új tulajdonos, az Illatos út döntése. Ők nyugodtan ülhetnek a vasárnapi ebédhez, hiszen Fidó elhelyezéséről - a maguk módján - gondoskodtak.

Boldog születésnapot, de az sem baj, ha megdöglesz! Náluk bizonyára így szokás egymásnak minden jót kívánni az ünnepen. Nálunk nem ez a szokás járja. Mi tiszteljük a kort, nem csak emberben, hanem kutyában is. Fidó bácsi hozzánk költözött. Szerencséje volt, mert egy nem tervezett Illatos úti látogatáson derült fény arra, hogy egyáltalán ott van. Azonnal csomagolhatott. De most is kennelbe került, mert más megoldást nem találtunk. Ő valószínűleg nem nagyon érzékeli egyelőre a különbséget kennel és kennel között, csak azt tudja, hogy nem otthon van. Mi viszont már tudjuk, hogy lesz otthona. Kell, hogy legyen, hiszen 12 évig hűségesen szolgálta az embert, öreg korára kitől mástól számíthana segítségre?

Boldog születésnapot, Fidó bácsi! Remélem, hogy ajándékként egy új családot, vagy legalább egy ideiglenes befogadót tudunk neked adni, hogy megértsd: a mi kennelünk csak átmeneti és élet, boldog élet jön utána.

Ha bárki szeretné örökbefogadni vagy legalább a hideg időszakra ideiglenes befogadója lenne, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Oltásairól, parazitamentesítéséről, orvosi kivizsgálásáról, szükség esetén élelmezéséről mi gondoskodunk, illetve ha a kivizsgálások alapján az egészségi állapota kielégítő, akkor az ivartalanításáról is. Csak az otthona nem tudunk lenni...

Egy forgatás margójára

A tacskó fajtamentés Facebook oldalán és a netboard.hu fórumon is megjelent egy videó a tacskókról és a tacskó fajtamentésről.

A forgatásról egy korábbi bejegyzésben már írtam -
http://tacskosos.blogspot.com/2010/07/27-het-tacskok-ujra-tamadnak.html
de az elkészült videót ezen a felületen nem mutattam be, pedig érdemes megnézni, terjeszteni:

http://vimeo.com/14766499

Mindenkinek, aki részt vett - a legkisebb mértékben is - abban, hogy ez a remek kis filmecske létrejöhetett, hálásan köszönöm!

Unatkozni nem tudunk - a 43. hét

Azt hinné az ember, hogy egy igazán intenzív hetet, mint amilyen a 42. is volt, egy kicsit nyugalmasabb időszak követ, de ez az állatvédelemben nincs így. Mégha a tacskók oldaláról néha egészen visszafogottnak is tűnik egy-egy időszak, az nem jelenti azt, hogy a háttárben ne folynának egyeztetések, illetve hogy az Egyesület egyéb kutyáival ne lennének fokozottan tennivalók. Az embernek egy idő után folyton logisztikai feladatokon jár az agya, közben a telefonja füléhez nő és alig várja, hogy végetérjen a munkanap, hogy elrohanhasson a kórházba, megírhasson néhány válasz e-mailt, visszahívhassa az állatorvost, ideiglenes befogadót vagy bárki mást. Tény, hogy sokan a golfozást, illetve a hajózást tekinti a legdrágább hobbinak, de én megcáfolom: a kutyamentés legalább annyit kivesz az emberből - mind a zsebét, mind a lelkét illetően. Ez az a terület, amely folyamatosan egész embert kívánna. Viszont ahhoz, hogy lehessen a világ végére kutyáért rohanni, dolgozni kell, mert máshonnan nem teremtődik elő a benzinre, segítségnyújtásra, telefonszámlára és minden egyébre a pénz. Azokra a dolgokra, amelyeket tagjaink, önkénteseink "bevállalnak" a saját terhükre, azokra, amelyekre a tacskó fajtamentés folyton mínuszos számlájáról nem kell költeni, amit csak úgy, szeretetből, elkötelezettségből kapunk... Hálás vagyok mindenkinek, aki idejét, pénzét, egyéb lehetőségeit felajánlva segít. És hálás leszek mindig, hiszen minden apró segítség a kutyáink lehetőségeit javítja, az élet ígéretét jelenti. KÖSZÖNÖM!

A terjengős felvezetés után jöjjenek a puszta, száraz tények. A héten három új kutyánk érkezett, öt védencünk esett át az ivartalanításon. Örökbe nem adtunk senkit. Sajnos az igény a kutyák általunk történő befogadására nagyobb, mint a kereslet a gondozásunkban lévő állatokra, így egy kicsit csapdába is kerültünk: egyre bővülünk, egyre több védencünk van, de az örökbeadás nagyon nehezen és sok-sok hirdetés eredményeként megy csupán. De aki már nálunk van, az biztonságban van. Őérte felelünk és gazdisodásáig a tőlünk telhető legjobbat igyekszünk számára megadni.

A bonyhádi gyepmesteri telepről kaptam egy bejelentést, miszerint egy balesetes, vélelmezhetőleg combcsont törött, talán szálkás szőrű tacskó számára kellene azonnal segítség, mert számára ott nincs a túlélésre esély. Ez már nem az első olyan eset, amikor csont törött kutya számára kell azonnal megoldást találni, mert sok helyen vidéken még nem épült ki olyan állatorvosi hálózat, amely kórházi körülmények között, speciális esetek megoldására is alkalmas, illetve figyelembe kell venni azt is, hogy az állatorvosi költségek az átlag gazda lehetőségeit meghaladó mértékben emelkedtek, valamint hogy egy vidéki, jószándékú emberekből toborzódott állatvédő csoport pénzügyi lehetőségei is végesek, számukra egy hatszámjegyű műtét költségeinek előteremtése megoldhatatlan. (Úgy látszik, hogy ez egy maratoni beszámoló lesz, mert folyton kalandozom és kitérek mindenre, de legalább nem lesz szigorúan száraz a 43. hét.)

Így került tehát hozzánk a bonyhádi állatvédők segítségével Parittya, az egy év körüli, kis-közepes, szálkás szőrű tacskó ősökkel is rendelkező keverék kan kutya - combcsont töréssel. Egyesületünk biztosította Parittya állatkórházi elhelyezését és a műtét is megtörtént - köszönöm Dr. Juhász Csabának, hogy ismét az Egyesület rendelkezésére állt. Parittya néhány héten belül tökéletesen használni fogja a sérült lábát, talán csak az időjárás változásaira lesz érzékenyebb. Nála tündéribb, bújósabb, barátságosabb kutya nem nagyon volt mostanában a gondozásunkban, ráadásul van egy extra szexepilje: ha örül valaminek, vigyorog (az összes foga látszik, de nem vicsorog). Oltásait, chipjét majd a varratszedéskor kapja, illetve néhány hét múlva áteshet az ivartalanításon. Majdnem tökéletesen szobatiszta, más kutyákkal jól kijön, bár pórázon szeret hangoskodni. Szerető családi otthont keresünk számára.

Egyben szeretném a kedves olvasók segítségét kérni... Parittya állatkórházi tartózkodása és műtéti költségei meghaladták a 100.000 Ft-ot. Ezt előteremteni a fajtamentés számára nagy kihívás, különösen, hogy közben fizetnünk kell a panziós kutyáink tartása utáni költségeket, illetve az oltásokat, chipeket, féreghajtást, ivartalanításokat. Aki hozzá tudna járulni Parittya orvosi költségeihez, kérem, hogy utaljon a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámlájára, a megjegyzés rovatban tüntesse fel: PARITTYA. Nincs olyan kicsi összeg, ami ne segítene egy picivel közelebb minket céljaink eléréséhez!

A fajtamentés működése támogatóink nélkül nem volna lehetséges. Tévedés azt hinni, hogy Egyesületünk bármiféle állami támogatás fejében végzi állatvédő tevékenységét, minden, amit felépítünk saját erőnkből való. Átlagosan 15-20 kutya van a tacskó fajtamentés gondozásában, közülük szerencsére többen ideiglenes befogadóknál, de vannak, akiknek "csak" panziós elhelyezés jut, amit késedelem nélkül ki kell fizetni, illetve egy védencünk sem mentesülhet az oltások, féreghajtás, bolhairtás, egyedi azonosító chip és ivartalanítás alól. Mire egy kutya "kész", addigra kb. 30-50.000 Ft tennivalónk van vele - ha egészségesen és jó állapotban érkezik, de nem ez a tipikus. Ha nem az, akkor ennek a többszörösére is rúghat az összeg. Jó lenne olyan "tacskó támogatói csoportot" létrehozni, melynek tagjai havi fix összeggel járulnának hozzá a fajtamentéshez, ezáltal tervezhetővé válnának a rendelkezésre álló források és nem kellene egyik napról a másikra létezni - ami nagyon nehéz és iszonyatos stressz. Nem kell itt több tízezres nagyságrendekre gondolni, akár 500-1.000 Ft is segítség, s általában ekkora összeg a legtöbb ember számára gond nélkül kigazdálkodható lenne. Kérem, hogy mindenki gondolja végig, hogy tud-e, akar-e ilyen módon segíteni és ha igen, állítson be egy állandó átutalási megbízást a Futrinka Egyesület Tacskó Fajtamentő Csoportja javára. A megjegyzés rovatban mindenképpen fel kell tüntetni, hogy TACSKÓ. Köszönöm előre is a sparhelt lábúak nevében!

A szomszédok hathatós közbenjárásával jöhetett el korábbi gazdájától Vonó és Violin. Mindketten középkorúak, rettentően elhanyagoltak mind fizikai valójukban, mind pedig lelkileg. Nem ismernek semmit, minden idegen és félelmetes számukra, az emberekkel is inkább tartózkodóak, hiszen túl sok jót eddig nem tapasztalhattak.

Vonó egy rövid szőrű tacskó kan, az egyik szeme sérült, már nem menthető meg, a szemüreg műtéti "kitisztítása" lesz a cél, csak előbb kicsit össze kell szednie magát, mert nagyon sovány, kopott. Más kutyákkal egyelőre nem túl jó a viszonya, pedig kutyatársakkal élt együtt eddig, de ez leginkább csak a félelmének tudható be. Számára ideiglenes befogadót is keresünk, de természetesen ha valaki örökbe szeretné fogadni, az ő jelentkezését is várjuk.

Violin hat év körüli, rovid szőrű tacskó keverék szuka, rettentő rossz lelki állapotban. Retteg az emberektől és gyakorlatilag mindentől, nagyon nehezen nyílik meg, hiszen nem tanulta soha sem a bizalmat, nem volt oka az emberekkel közelebbi kapcsolatot kialakítani. Más kutyákkal való viszonyát egyelőre a félelem határozza meg. Fizikai állapota is bőven hagy maga után kívánnivalót: a szeme Harder-mirigy előreesés miatt műtéti beavatkozásra szorul, nagyon sovány, a fogai pedig valószínűleg rács-rágás következtében az ínyéig kopottak. Elkötelezett ideiglenes befogadót keresünk számára vagy olyan gazdát, aki szeretne "Kisherceget" játszani, mert Violinhoz még sok-sok türelem és megértés szükséges.

A heti ivartalanítások rendben lezajlottak: Sekli, Kaviár/Hagyma, Tézis, Dikki és Trufa szépen ébredtek és most a lábadozásukkal vannak elfoglalva. Tézis esetében jó hír, hogy a szemét nem kell megoperálni, persze egyben a nyitott, de szem nélküli szemüreg látványa sokakat elriaszt az örökbefogadástól. Vagy a jelentkezők száma alapján inkább azt kell gondolnom, hogy mindenkit... :/

Kaviár/Hagymát és Dikkit már "gazdi várja", tehát róluk hamarosan a jó hírek rovatban számolhatok majd be. A többiek még keresik az igazit.